Igen, tudom, hogy a jelen recept nem illeszthető be számos, ma oly népszerű táplálkozási irányzat repertoárjába. Azzal is tisztában vagyok, hogy a low carb, nyersétel, paleo – és még sorolhatnám – diétát követők rögtön tovább kattintanak, de muszáj megosztanom a tésztaételek origóját.
Ez egy igazi comfort food, amit akkor eszünk, amikor esik az eső, összezördültünk szívünk választottjával, a főnök elégedetlenkedett a munkánkkal, az orrunk elől vitték el a cipőt, amit három hete nézegettünk a kirakatban, vagy durrdefektet kaptunk. Hozhatnék még példákat élethelyzetekre, de mindnyájan tudjuk milyen az, amikor csak arra várunk, hogy becsukódjon mögöttünk a lakásajtó, és jöjjön egy jel (egy jó kis paradicsomos tészta), ami elhiteti velünk, a világ igaziból mégis jó hely.
A minap egy Michelin-csillagos étterem szakácsának nyilatkozatát csíptem el, miszerint ő is paradicsomos tésztát fal a nap végén, ha nem a számításai szerint alakulnak a dolgok.
Megértem.
Ha nincs időnk vagy idegrendszerünk a házi tésztával bajlódni (igen, nem álltatok senkit, időt és nem kevesebb türelmet igényel) használjunk jó minőségű spagettit vagy pennét.
Hozzávalók:
A szószhoz:
A tésztához:
Tálaláshoz: zavarba ejtő mennyiségű parmezán
2-3 fő lakik jól belőle.
Elkészítés
A tésztával kezdjük. A hozzávalókat összegyúrjuk, majd fóliába tekerjük és a hűtőbe tesszük, amíg elkészül a szósz. A szószhoz egy magasabb falú serpenyőben felhevítjük az olajat és rádobjuk a pici kockára szelt vöröshagymát. Megpirítjuk, majd hozzáöntjük a paradicsomkonzervet. A pici cukrot, sót, borsot babérlevelet hozzáadjuk. 20 percig mérsékelt lángon rotyogtatjuk. A cél, hogy annyi vizet veszítsen, hogy sűrű szószt kapjunk, ami bevonja majd a tésztánkat. Ha kész, a tűzről félrehúzva a két duci fokhagymát belereszeljük, a megmosott és kissé összetépkedett bazsalikomot beleforgatjuk. Ha selymesebbé kívánjuk tenni, akkor egy diónyi vajat elolvasztunk benne. A tésztát a hűtőből kivesszük, majd szobahőmérsékletűre „pihentetjük”. Ezt követi a türelemjáték. Akkora darabot szelünk és formázunk belőle, hogy a tésztanyújtón áttekerhessük a „legszélesebb” fokozatán, majd egyre keskenyebbre és keskenyebbre állítjuk a nyújtógépet.
Ezt ismételjük, amíg a tésztánk elfogy. Ekkor lecseréljük a nyújtót késekre és szalagot formálunk a téglalapokból.
A tésztát kifőzzük, leszűrjük, tányérba téve egy tisztességes adag paradicsomszószt kanalazunk rá.
Szigorúan összekeverjük és mesebeli mennyiségű parmezánt reszelünk rá.
A tányérral bevonulunk a nappaliba, puha takaróba csomagoljuk magunkat (a.k.a. bekucizunk) és már mosollyal az arcunkon falatozunk.
*Erus